Nana (L)

Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog. A holnap jönni fog, ha nem veszted el a reményt... ezt Nanától tanultam. De az esős napok még mindig nedvesítik az arcom könnycseppekkel, most is.

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!

Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik.

- Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?
- Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam.

Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?... A választ már nem hallod.

Egy mosoly, mi elvette az eszem! :$

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig! Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik. (L)

Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba. :$

Fájdalom az, amikor a szerelmed ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál.

Trükkös az élet, az ember mindig tervez a sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz!

A szívem tört most össze, remegve nézek már a múltba,
Könnyes szemmel állok egy körből kirúgva
Többet nem találkozunk, többet nem látlak már
Egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár
Nincs már több esélyem, nincs lehetőségem
Hogy szemedbe nézzek és kezedet elérjem
Rengeteg emlék után tanít meg az élet
Ragaszkodni mindenhez mit a jövő széttéphet.

A józan ész nyert, a barátság vesztett, mert szívemben a szeretet szerelmet ébresztett.

Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér,
Szeretni valakit valamiér`...
Ne tudja senki, ne értse senki, hogy mér`
Szeretni valakit valamiér`...
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér`...
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiér`...

Látom, hogy sírsz. Könnyeid hullatod a szélben. Tudom szeretsz még, ezt itt bent érzem, a Hold perzselő tűzében a csillagokat nézem. Bánatom tükröződik egy régi képben, egy fájó sebhely csúfítja arcom, az sohasem múlik el, örökre itt marad. Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon csak Te jársz a fejemben, mindig azt látom: Mással élvezed életed perceit. Én meg lógok a semmiben, egyszer ott, egyszer itt. Ha jót ígér a holnap ne dőlj be! El ne hidd! Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít! Tudom mikor szívek szállnak az égben minden rossz eltűnik a semmiségben, de létezik nap mikor minden nyomasztó, ilyenkor ordítom: Fáj még a szó!

Bele se merek gondolni, milyen lehet az a nagy ő,
Mire beleszeretnék ő is azt mondaná: agyő.

Körül az éjszakába` egyedül lenni kell,hogy igazi nagyot üssön a szív, ha valaki majd átölel. :)

Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne.

Nem tilthatom meg neked, hogy másképp szeress, mint ahogyan én. De ha éppen kedved van, hát csókolj meg az utca közepén. ^^

Ez a nő össze tudná törni a szívem. Ezért a nőért szívesen elégnék. Ezt a nőt el tudnám veszteni, utána keményen inni, mély értelmű verseket írni, és a csatornában halni meg tüdőgyulladásban. ...ezért a nőért!

De hiába mondom el dallal és csenddel
Hiába hallgatom csillogó szemmel
Hiába, hiába ordítom hangosan.
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban!

Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?

Még mindig örülsz és lelkendezel, mert egy pillanatra kisütött életed fölött a nap, meleg áram járja át idegeidet, mosolyok szállanak feléd, emberi szavak vigasztalnak?... Még mindig nem tudod, hogy holnapra mindez törmelék lesz és kacat, mert az élet pontos mozdulatokkal vissza is veszi mindazt, amit ad, összetöri, amit felépít, eltapossa, amit odalök ajándéknak?

Ilyen könnyeket az ember akkor ejt, amikor befejeződik egy álom, és rájön, hogy milyen édes is volt. Vágyik rá, hogy visszatérjen, de szembetalálja magát a borzalmas valósággal, amellyé az álom vált.

Eljön a pillanat, amikor az egész már nem játék, és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az igazság, hogy tetszik a csatamező.

Megállapította magában, hogy az őrületbe kergeti ez a nő, de ő már képtelen meglenni e nélkül a szenvedés nélkül.

Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál, hogy mit ért az, hogy öszintén karoltál...

A lelkedben keress, ha néha hiányzom.

S reménykedve várom a percet, mikor ismét angyali szemébe nézhetek.

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

Kép nélkül is mindent elmond...

Mégegyszer kell az a pillanat...

Ne félts..ez az álmom, kell, hogy kicsit fájjon!

A szemed takard el és úgy számolj el egész 100-ig, én meg a korlát mögött bújok el úgy, hogy csak a szívem látszik, és onnan fogod tudni, hogy én vagyok az egyetlen ember akivel jó lenne egyszer..:)

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen..

Tudod, mi a közös a húsvéti nyúlban és az igaz szerelemben?

Az égadta világon semmi...mert egyik sem létezik.

Ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében.

Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj és nézz bután.

Úgy éreztem ő az, kire egész életemben vártam! És maga volt a menny, mikor a karjaimba zártam...:$

-Kérlek maradj velem!
-Maradjak veled? Minek? Nézd meg, máris veszekszünk!
-Mindig ezt csináltuk...Veszekszünk...Te néha arogáns gazembernek nevezel én meg Téged néha hisztis csajnak. Mert az vagy! Az idő legnagyobb részében. Én nem félek attól hogy megsértelek,mert két másodperc alatt túlteszed magad rajta és ismét hisztizel!
-Hát akkor?
-Nem lesz könnyű...iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk,de én erre vágyom,mert akarlak Téged! Mindenestül...Örökre...Együtt,mindennap... Megtennél valamit? Kérlek! Képzeld el az életedet...Mondjuk 30-40 év múlva. Mit látsz? Ha azt a pasast látod menj! Menj! Egyszer már elhagytál kibírom mégegyszer,ha tudom,hogy valóban ezt akarod! De ne a könnyebbik utat válaszd!
-Könnyebbik utat? Nincs könnyebbik út,akármit teszek,valakit megbántok.
-Ne gondolj arra mit akarnak mások.Hogy mit akarok én,vagy mit akar a pasas,vagy a szüleid.Te mit akarsz? Te mit akarsz?
-Ez nem ilyen egyszerű!
-Te mit akarsz?A fenébe...! Te mit akarsz?
-Mennem kell...

És a szó,hogy "szeretlek" lassan tényleg nem jelent semmit!

A barátságnál több, de a szerelemnek kevés...vagy mégsem! Talán nem is volt igaz az érzés...

Vajon elfelejtenél-e mindent, ha valaki más ölelne át?...

A szemedben néztem és benne több 1000 álmot láttam...az én szememben viszont könny volt, és folyton csak a csodákra vártam.

Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.

Tiszta Hollywood ez az érzés.

Tudom, hogy boldog vagyok...csak épp nem érzem!

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.

Hogyha senkitől se félted a szíved, akkor mért remegsz, ha kezedhez érek?

Az a könny már nem csak érted hull!