-Kérlek maradj velem!
-Maradjak veled? Minek? Nézd meg, máris veszekszünk!
-Mindig ezt csináltuk...Veszekszünk...Te néha arogáns gazembernek nevezel én meg Téged néha hisztis csajnak. Mert az vagy! Az idő legnagyobb részében. Én nem félek attól hogy megsértelek,mert két másodperc alatt túlteszed magad rajta és ismét hisztizel!
-Hát akkor?
-Nem lesz könnyű...iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk,de én erre vágyom,mert akarlak Téged! Mindenestül...Örökre...Együtt,mindennap... Megtennél valamit? Kérlek! Képzeld el az életedet...Mondjuk 30-40 év múlva. Mit látsz? Ha azt a pasast látod menj! Menj! Egyszer már elhagytál kibírom mégegyszer,ha tudom,hogy valóban ezt akarod! De ne a könnyebbik utat válaszd!
-Könnyebbik utat? Nincs könnyebbik út,akármit teszek,valakit megbántok.
-Ne gondolj arra mit akarnak mások.Hogy mit akarok én,vagy mit akar a pasas,vagy a szüleid.Te mit akarsz? Te mit akarsz?
-Ez nem ilyen egyszerű!
-Te mit akarsz?A fenébe...! Te mit akarsz?
-Mennem kell...